A kontempláció gyakorlásának első és legfontosabb technikája a szünetek beiktatása napjaink folyamatába. Ez a legegyszerűbb technika, és ez mindennek az alapja.
A szünetek időtartama kevésbé lényeges, mint maga a tény, hogy megtörténnek, vagyis csak annyi kell, hogy időről időre lassulj le, lélegezz tudatosan, vedd észre, hogy létezel, és csak légy jelen. Figyelmedet fordíthatod befelé, belső érzékleteid, élményeid felé, vagy irányíthatod külső környezeted szemrevételezésére. Megfigyelheted például saját gondolataidat, a környezetedben lévő másik embert, egy tárgyat, vagy természeti jelenséget.
Vedd észre, használd ki, és élvezd az életben beálló természetes szüneteket!
A nap során számtalan helyzet van, amikor egyik cselekvésből átváltunk egy másikba, vagy helyszínt változtatunk. Időnként konkrétan várnunk kell valamire. Ezeket az alkalmakat kihasználhatjuk arra, hogy kisebb szüneteket iktatunk az életünkbe – ahelyett, hogy bosszankodással terhelnénk idegrendszerünket.
Jutalmad valamilyen spontán felismerés lehet: ilyenkor valami megnyílik, kioldódik benned, új fényben látsz meg valamit magadban, magad körül, vagy másokban.
A szünetekben változások történhetnek, de meg is fordíthatjuk az állítást: az igazi változások – áttörések, felismerések – a szünetekben történnek!
Ezeket a szüneteket fordíthatod mentális, érzelmi vagy fizikai kontemplációra.
Richard Rudd a lenti videóban azt ajánlja, hogy állíts be három óránként három perces szünetet a napjaidba, és kontempláld lényed hármas természetét.

(Richard Rudd A kontempláció művészete című műve alapján írta Nagy Katalin)