A Románc Szidhije
A Génkulcsok központi üzenetének átnevezéséről
Írta: Richard Rudd
Richard Rudd ebben az írásban megosztja gondolatait arról a folyamatról, amely elvezetett az 55. Szidhi átnevezéséhez Szabadságról Románcra. Ez egy finom, de mégis forradalmi változást jelent a Génkulcsok rendszerén belül. Richard írása az intimitás, az átalakulás és a spirituális fejlődés szemüvegén keresztül újraértelmezi a felébredés, a szeretet és az emberi kapcsolódás mélyebb értelmét. Lehet, hogy az igazi szabadság nem a menekülésről szól, hanem az életbe való teljesebb belemerülésről?
A Románc, mint Szidhi
Az életben időnként a nagy dolgok is megváltoznak. A Génkulcsok mindig is nyitott rendszerként működött – ami magában foglalja a változások lehetőségét, és lehetővé tette azt, hogy a rendszer velünk együtt növekedjen, és a dinamikus igazság egyre mélyebb és mélyebb rétegeit tárja fel.
Az 55.Szidhi átnevezése Szabadságról Románcra ilyen igazság. Ha ismered a Génkulcsokat, akkor tudod, hogy az 55. Génkulcsban mindig is egy különös aszimmetria volt. Az Ajándékot és a Szidhit ugyanaz a szó – a Szabadság – fejezte ki. Ez az anomália nyilvánvalóan egy megfelelő pillanatra várt, és ez a pillanat most érkezett el.
Az egyik közelmúltban közzétett üzenetemben, amely a “Három nagy igazság a felébredésről” címmel jelent, megfogalmazódott az a végső igazság, amely nyomán átértékelődik minden, ami előtte volt: a felébredés Románc, nagybetűvel. Mint látni fogjuk, a Románc ebben az értelemben sokkal többet jelent, mint gondolnánk…
A szabadság romantikus megközelítése
A Szabadság szót némileg kísérti saját árnyéka – az áldozat archetípusa. A szabadság egyrészt magában foglal egyfajta rabságot, amikor ki kell törni a rácsok mögül, vagy meg kell haladnunk egy bizonyos állapotot, Az Ajándék szintjén pontosan ez történik. Az 55. Génkulcs középső frekvenciáján kiszabadulunk az áldozati tudatszintből, és megtapasztaljuk a fokozatos, gyakran nem könnyű kiemelkedést a hibáztatás, a panaszkodás és az önsajnálat érzelmi hálójából. A szabaddá válás ebben az értelemben a kibontakozás folyamatához hasonlítható, ahhoz amikor a kígyó levedli a bőrét.
Másrészt, magasabb szintről nézve a Szabadság végső állapotnak tekinthető – megszabadulásnak, transzcendenciának, sőt a nyugalom és a teljes ellazulás állapotának. Ez azt a benyomást keltheti, mintha megérkeztünk volna valahova. A Szidhi minősége azonban nem a megmenekülés hideg, tiszta levegője, hanem melegség és intimitás. Annak a felismerése, hogy az otthon, amit kerestél, pontosan az a talaj, amelyen mindvégig álltál. A Szabadság szó mintha elterelné a tudatunkat valamitől. A Románc azonban nem elterel, hanem minden felé közelít minket. Részben ez a különbségtétel az oka annak, hogy ez a két szó együtt táncol az 55. Génkulcsban.
Mit jelent valójában a Románc?
A legtöbb ember, amikor a románc szót egy Szidhire – az emberi tudat legmagasabb lehetséges frekvenciájára – vonatkoztatva hallja, talán némi habozást érez. Románc… gyertyafény és szerelmes üzenetek…? Egy új vonzalom remegő fellángolása, amely két éven belül többnyire elmúlik?
Ezt az óvatosságot érdemes komolyan venni. Mert ami romantikus szerelem néven mára megmaradt, az valójában valami sokkal ősibb és igényesebb jelenség árnyéka. Vágyakozás, beavatás nélkül. Eltorzult, és idővel egy másik személy idealizációjává vált – amikor az istenit egy másik emberi lényre vetítjük, – és ezért végződik oly gyakran csalódással.
A középkori dél-franciaországi trubadúrok – azok a vándorló költő-zenészek, akiktől magát a románc szót kaptuk – nem a modern értelemben vett szerelmes dalokat komponálták. Beavatottak voltak, akik egy rejtett tanítást hordoztak magukban, amely az emberi vágyakozás és átalakulás nyelvébe volt kódolva. Ami az évszázadok során ránk maradt, az az érzés, megfelelő kontextusától megfosztva. A nagybetűs R-rel kezdődő románc sokkal többet követel a szentimentalizmusnál. Képes vagyok szeretni azt, ami ténylegesen előttem van? Jelen tudok maradni ezzel a személlyel, ezzel a viselkedéssel akkor is, ha az nehézséget, sötétséget hordoz, és nem hajlandó olyannak lenni, amilyennek szeretném? Az igazi Románc nem egy puha tanítás, hanem az egyik legszigorúbb iránymutatás, ami ember számára elérhető.
Lefelé, befelé és együtt
És itt kezd feltárulni az átnevezésben rejlő mélyebb forradalom.
Az emberi spiritualitás uralkodó áramlata évezredeken keresztül ezt az irányt követte: felfelé, kifelé és egyedül. Lépj túl a testen. Lépj túl a vágyakon. Lépj túl teljesen az anyagi világ vonzásán. Örököltük a nirvána fogalmát, mint a szamszárából való menekülés útját – a felszabadulást, amelyet az elképzelés szerint kivezet innen, a hétköznapi emberi lét nehéz és megoldatlan szövetéből. Ezt az utat eddig mindenki, mindig egyedül tette meg. Ez a Buddha a Bodhi-fa alatt, vagy a jógi a barlangban. A felébredés, ahogyan azt a legtöbb hagyományban tanították és keresték, egy elkülönült esemény volt, amely során egy tudat egyedül megéli az áttörést. E felfogás szerint, a szentség egy olyan cél, amelyet csak a kellően eltökélt egyén érhet el azáltal, hogy mindent maga mögött hagy.
A Románc ezt teljesen megfordítja, és mindezt minden irányban egyszerre teszi.
A Románc nem felfelé, hanem lefelé vezet – lefelé a testbe, az érzésekbe, a napfonat intelligenciájába, amely most erősödik az emberiségben, ahogy közeledünk a 2027-es év küszöbéhez. Nem kifelé, hanem befelé vezet – a kapcsolatokba, a hétköznapi élet nehéz és megoldatlan helyzeteibe, azokhoz a pontokhoz, amelyeket éveken át próbáltunk megoldani vagy elkerülni. És mindezt nem egyedül, hiszen egyedül nem lehet románcot megélni. A felébredés, amelyet az 55. Génkulcs felvázol, már nem egyetlen ember áttörésének mítosza. Ez az a membrán, amely az én és a világ között húzódik, és amely egyre áteresztőbbé válik.
A Románc lényegében egy tantrikus fogalom. Nem tantra mint technika, hanem egy kozmikus irányultság. Az a felismerés, hogy semmi sem lehet a szentségen kívül. A Románc a tapasztalás teljes spektruma, amely magában foglalja a sötétségét, a gyászt és a leglehetetlenebb átéléseket. Az a szövet, amelyen keresztül az Isteni meg akarja ismerni önmagát. Ez a szamszárában megélt nirvána.
Szabadság és Románc
És mi lesz a Szabadsággal?
Nem távozik, hiszen soha nem volt semmi baj vele. Egyszerűen megtalálja a megfelelő kapcsolatot a Románccal – és ez a kapcsolat gyönyörű tánccá válik.
A Szabadság a tánc kezdete, a Románc pedig a mozdulatba beáramló energia. A Szabadság az a pillanat, amikor a lárva bőre megreped és előbújik a szitakötő, a Románc pedig a repülés élményének felfedezése. Egyik szó sem tartalmazza önmagában a teljes igazságot. Egymás körül köröznek, mint két szitakötő a nyári levegő hevében.
Ezért volt az 55. Génkulcs mindig is egyedülálló ebben az egész rendszerben. Az Ajándék és a Szidhi ugyanazt a – Szabadság – nevet viseli, mert egy bizonyos magasságban a vágyakozás és a szeretet közötti különbség egyszerűen feloldódik.
A Génkulcsok az első pillanattól kezdve mindig is ezt állították. Egy csodálatos romantikus pillanatban élünk, mert a létezés – ez a hatalmas, nehéz, gyönyörű, megoldhatatlan valami, amiben élünk – egy rejtett tervet követ, ami nem más, mint a Szeretet.
Mindannyian egy szerelmi történetben élünk, és a sejtjeink mélyén már ismerjük a történet végét…
Fordította: Magosányi Zsuzsanna Petronella és Nagy Katalin